A születési horoszkóp pontosan megmutatja az ember karakterét, a testi-lelki adottságokat, és előre vetíti, a sors által kínált lehetőségeket.
Az újszülöttet, a legnagyobb tanítónak tartom, hiszen Ő onnan indul, ahova mi mindannyian meg szeretnénk érkezni. Benne megvan az Ősbizalom, és nincsenek elfojtva az ősi ösztönök. Pusztán azt teszi, ami a dolga. „Egotlan”, még nem tanulta meg „az élet s a világ finom cseleit”. Azonosítja magát a világgal, ha tükörbe néz, azt látja, hogy „baba”. Ahogy telik-múlik az idő, a szülők megtanítják, hogy a baba Zolika, vagy Sárika, azaz az „én vagyok” szerepet, vagy az egot.
Később jön az óvoda, az iskola, ahol a gyerek kikerül a szülők „védőőrizetéből”, és megkezdi harcát, az életért, a túlélésért, azért, hogy besorakozzon valamiféle rétegbe, kasztba, majd elkezd alkalmazkodni, megtanulja, hogy nem vezet eredményre az őszinteség, elsajátít bizonyos játszmákat és szerepeket. Természetesen a minta mindig otthonról „jön”, még abban az esetben is, ha a gyermek korán elveszíti valamelyik szülőt.
Meggyőződésem, hogy a gyerek, azért születik a szüleihez, mert náluk tudja a legjobban elsajátítani, azokat az élethelyzeteket és megoldásokat, amelyekkel ő is szembesülni fog, a későbbi felnőtt élete során. Ezért tartjuk a leghitelesebb tanításnak a személyes példamutatást.
Manapság egyre több szülő kíváncsi a gyermeke sorsára. Mindannyian felelősek vagyunk gyermekeinkért, és ha szellemi oldalról közelítjük meg a kérdést, rá kell jönnünk, hogy a saját fejlődésünket és haladásunkat segítik Ők. Tanulva tanítunk, vagy tanítva tanulunk, ahogy tetszik.
Az asztrológus nem jósol. Sok szülő azt szeretné hallani, hogy a gyereke híres, vagy gazdag lesz. Én azt mondom, hogy törekedjen a boldogságra, amely mindenki számára adott lehetőség. Ez csak akkor valósítható meg, ha afelé orientálódik, amire született – amit felvállalt erre a néhány évtizedes utazásra.

A halál illúziójaA Skorpió hónapját írjuk. Az elmúlás hangulata eluralkodik a természetben és az emberen egyaránt. Az elmúlás pedig nem más, mint a halálhoz vezető ösvény vége. Minden emberben ott bujkál a félelem – bevallva, vagy bevallatlanul. Amikor a lelkek kiűzettek a Paradicsomból, akkor elveszítették az állandóságot, és elnyerték az eredendő bűn jutalmát: a térben és időben átutazó, testi korlátok közé szorított életet. Az a tapasztalat, hogy a halálélménnyel való legintenzívebb szembesülés a Skorpiók feladata. Ez még akkor is igaz, ha ez a félelem gyakorta a csontvelejükig hatol, és a lelkük legintenzívebb sikolya éles pengeként hatol át rettegésük éjszakáján. Képzeld el, arra ébredsz, hogy hideg verítékben úszol, és hálát adsz a Fennvalónak, hogy a borzalmakat csak álmodtad! Megérkeztél asztrális világod nyálkás, mocsaras tájairól abba a biztonságot ígérő szobádba, ahol remegő kézzel nyúlsz éjjeli lámpád kapcsolója után. Van-e rá garancia, hogy ez a valóság, és az álom a valótlan? Ki is vagy Te tulajdonképpen?
A Tarotban van egy lap, melynek neve: az Ördög.

Egy fiatal párt ábrázol, akiknek egy vörös, szarvakkal rendelkező, szőrös fenevad lasszót fűz a nyakukba. Ha menekülni próbálnak, akkor szorul a hurok, és határozottan romlik az esélyük a túlélésre. A kiút: ha közel mennek hozzá, megismerik, és saját kezükkel szedik le a kötelet a nyakukról. Az Ördög asztrológiai megfelelője a Mars, azaz a vágyaink. Elfojtani őket nem érdemes, akkor még nagyobb erővel törnek a felszínre. A megoldás egyszerűnek tűnő feladat: uralni kell őket. Tekintsd a vágyaidat szilaj paripáknak, melyek a hintódat repítik, ha száguldani akarsz, és biztonsággal állítsd meg őket, amikor erre van szükséged! A szellemi út nem más, mint a kocsihajtóvá válás művészete. Mindazonáltal, hogy megvan a recept, a spirituális kenyér elkészítése mégsem egyszerű. Árészt legyőzni önmagában sem lenne könnyű, úgy meg pláne nem, ha tudjuk, hogy a háttérből Hádész irányítja az eseményeket. A gazdagság, a hatalom kísértése ott bujkál minden ember belsejében. Mert milyen jó lenne „másokon uralkodni”, másokat irányítani, netán „más életét befolyásolni”, és döntéseket hozni mások helyett, akik „úgysem értenek hozzá”, és különben is „annyira tehetségtelenek”.
Az asztrológia, mint szellemi út, ha végigmész rajta, többek között ahhoz is hozzásegít, hogy megértsd a benned lévő Árész és Hádész üzenetét: építsd meg a saját atomerőművedet, és hatástalanítsd azt az időzített bombát, mely tudattalanod éjszakájában rejtőzködik! Az asztrológia nem játék. Ha Te minden áron játszani szeretnél, akkor találd ki azt a játékot, amelyben senkinek sem ártasz! „Primum non nocere.” Még akkor is vállald fel, ha ezért a világ bolondnak tart majd… Kedves Utazó! Ha ez megnyugtat, akkor elmondom Neked, hogy a Halál tulajdonképpen nem is létezik! Ha utánagondolsz, akkor Te is rájöhetsz, hogy attól félsz, ami nincs, vagy amit nem ismersz. A Halál olyan illúzió, mint az élet. Van egy evilág, és van egy túlvilág. Vagy itt tartózkodsz, vagy a túloldalon. A Halál az ajtó, amin kilépsz az egyik dimenzióból, és besétálsz egy másikba. Félelemre nincs okod, mert majd ott, azon a szűk folyósón - amely számodra ismeretlen, és talán félelmetes is – már várnak rád, hogy segítsenek. Az itteni világban is fogták a kezedet, és segítettek Neked, még akkor is, ha ezt kis egod vaksága miatt nem érzékelted. Félelmeid gyökerei abból a tévedésből táplálkoznak, hogy azonosítod magad a testeddel, az érzékszerveiddel, és legcsodálatosabb materiális szerveddel: az agyaddal.
Elgondolkoztál – e azon, hogy ezeket mi működteti? Hidd el, hogy képtelen lennél túlélni ezt a néhány évtizedes utazást, ha csak egy puszta űrhajó lennél a legmodernebb fedélzeti computerrel. A szellem és a lélek közreműködése nélkül szétesne a tökéletesnek tűnő testünk, és csak holmi szerves anyagmasszaként bomladoznánk a tér – idő kozmikus hálózatában. Minden szellemi útban az a közös, hogy ráirányítja a figyelmedet arra, hogy megismerd a tökéletességre áhítozó „Szentháromságodat”: a szellem vezérelte test-lélek embert. A Skorpió mérge ebben segít: feladni, meghalasztani a testi embert, és feltámasztani, újjáépíteni Benned szellemi anyagból az ÖRÖKKÉ LÉTEZŐT.

Napjainkban, amikor egy cég munkatársakat keres, amellett, hogy a pályázó önéletrajzot és szakmai referenciákat küld, a döntéshozó sok esetben személyiségkutatást végez a legalkalmasabb emberek kiválasztására. Magyarországon a pszichológusok, írásszakértők, illetve grafológusok segítségét szokták igénybe venni. Az Egyesült Államokban és Nyugat- Európában – bár ez nem kap nagy nyilvánosságot – gyakran asztrológiai szakvéleményt is igényelnek a legmegfelelőbb munkatárs megtalálásához. Az okkult, vagy szellemtudományok segítsége túlmutat a klasszikus megközelítéseken, mivel betekintést engednek az egyének sorsába is. Az asztrológia alaptétele, hogy minden kezdet magában hordozza a végkifejletet is, ezért a születés pillanata meghatározza az ember képességeit és lehetőségeit. Az asztrológus feltérképezi, és felméri az alany potenciális irányultságát és legvalószínűbb döntéseit egy adott élethelyzetben.
A születési képletből egyértelműen láthatóak a következők:
- az adott ember milyen mértékben képes felvállalni önmagát, és másokkal konfrontálódni
- milyen az anyagiakhoz és biztonságkereséshez való viszonyulása
- milyen a gondolkodása, a kommunikációja, a kapcsolatteremtő képessége, mennyire tanulékony
- menyire vágyorientált, vannak-e káros szenvedélyei, vállalkozó típus-e, van-e vezetői képessége, mennyire kreatív
- milyen a munkabírása, szorgalma, tud-e alkalmazkodni a munkatársakhoz, pozitívan tudja-e megélni a főnök- beosztott viszonyt
- mennyire determináltak, és milyen típusúak életében a veszteségek, tud-e bánni mások javaival, pénzével
- menyire megbízható, miben hisz, alkalmas-e továbbtanulásra
- mennyire ambiciózus, célra törő, karrier orientált, és van-e reális lehetősége a kiteljesedéshez
- alkalmas-e csapatmunkára, milyen a közösséghez való viszonya. Természetesen minden kapott adatot bizalmasan kezelek, az általam közölt információk kizárólagosan a megrendelőt illetik, a munkámért teljes mértékben felelősséget vállalok.

Világunk fő jellemzője a polaritás. Már az ősi taoista tanokban is megtaláljuk azt az alapigazságot, hogy az egyik oldal feltételezi, vagy előhívja a másik oldalt.

„Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
Nehéz és könnyű megalkotja egymást,…”

(Lao-ce: Tao Te King)

Ha ez így van, akkor el kell fogadnunk, hogy az egészség után a betegség következik, és fordítva.
A születési horoszkópot felfoghatjuk egy tökéletes energetikai térképnek, melyből kiolvasható, hogy a születési képességekkel felvértezve melyek azok az utak, amelyek bejárhatóak, melyek azok a helyzetek, amikkel szembesülnünk kell, mik azok a feladatok, melyeket felvállaltunk.

Bármilyen furcsának is tűnik: A BETEGSÉG EGYFAJTA MEGOLDÁS az ember életében, melyet többnyire tudattalanul választott! A betegség „fegyverként” is felhasználható sok esetben. Gondoljuk csak el, milyen tökéletesen ki lehet bújni pl. egy döntés felelőssége alól, vagy mennyi törődést lehet kicsikarni általa. Meggyőződésem, hogy a betegség előre viszi az embert, ha felismeri azt, hogy miért jelent meg az életében. A betegség egy nagyon őszinte barát, aki szembesít a gondjainkkal. A kérdés az, hogy akarunk-e szembesülni, tudomásul akarjuk-e venni, hogy mit mutat a betegségünk, vagy pedig elkezdünk harcolni ellene, megkezdjük a „tüneti kezelést”, hogy mielőbb szabaduljunk a „rossz közérzetünktől”. Ha elindulunk a tudatosodás útján, és szembenézünk, majd megoldjuk problémáinkat, akkor rájövünk, hogy a betegség tényleg segített, még akkor is, hogyha nem volt túl kellemes. Próbáljunk mindig rákérdezni, hogy „Mire jó a betegségem?”, „Mit érek el, a betegséggel?”, vagy „Miben akadályoz meg a betegségem?”.
Meg kell értenünk világosan, hogy a horoszkópban nincsenek betegségek, csak jelzések.

A nehézségek mindig a feladatunk megoldása felé taszítanak. Számos embert ismerünk, akinek az élete pont egy súlyos, megrendítő kór miatt változott meg gyökeresen. Rájött, hogy ami addig fontos volt, az már lényegtelen. Sokan felismerték egy „csodálatos” gyógyulás kapcsán, hogy más az, amire születtek, és teljesen átalakult az értékrendjük. Megvalósították a metanoiát, a pálfordulást, és az óta boldogok. Megtalálták az életük igazi ritmusát, harmóniáját és már nincs szükségük a betegségre.
Az asztrológus az ok – okozati összefüggéseket keresi, és segít eligazodni az úton.
Mindannyian a tökéletesség felé törekszünk. A tudatosság útja sokkal nehezebb, de megéri. Ezen az úton a gyümölcsök édesebbek. Kívánom, hogy megtalálja Ön is, a belső békéjét.

Az asztrológiát sokan és sokféleképpen értelmezik, még azok is, akik behatóan foglalkoznak vele. Van azonban néhány alappillér, melyben minden kutató egyetért. Az egyik ilyen alaptétel, hogy "nincsenek véletlenek". Márpedig, ha elfogadjuk, ezt az alapaxiómát, ebből természetesen következik, hogy nincsenek véletlen találkozások sem. Üzenethordozóként éljük hétköznapjainkat és ünnepeinket egyaránt. Ha két ember találkozik, az esemény. Ha a találkozás egy hosszú távú kapcsolat kezdete, akkor sorsesemény. Minél kifinomultabb, érzékenyebb és nyitottabb valaki, annál könnyebben érti meg azokat a jelzéseket, amelyeket a másik ember közvetít a számára.
Az asztrológia szimbólumnyelve mérhetetlen kincs, mely a hozzáértő kézben azt szolgálja, hogy az ember szembenézzen a lehetőségeivel, megértse önmagát és elfoglalja az őt megillető helyét a világban. Meggyőződésem, hogy az emberiség fő problémája a boldogságkeresés, mely nem változott az évezredek során. Az információrobbanás, a fizikai szint "felturbózása" hátráltat, ahelyett, hogy segítene. Egészségesebb, ha valaki megfontoltan, nyugodt körülmények között táplálkozik, ez mindenki számára evidencia. Mégis az emberek nagy része gyorsétkezdékben, sietve, kapkodva étkezik.

Meg kellene értenünk, hogy a pihenés, a szieszta, a meditáció vagy akár egy egyszerű üldögélés, nem semmittevés, hanem a szervezet energiáinak a felfrissítését szolgálja. A túlhajszolt ember energiahiányos, ez pedig előbb utóbb megbontja a szervezet harmóniáját és betegséghez vezet.
Az emberi találkozásokban is egy erős gyorsulás tapasztalható. Ha mindig az időhiányra hivatkozunk, akkor ostobaság lenne arra számítani, hogy lehet egy tartalmas és mély kapcsolatunk. Azt gondolom, hogy elsősorban az "őszinteség-gyorsítót" kellene bekapcsolnunk. Az illúziók szappanbuborék életűek, az álmoknak megvan az értelme és ideje. A való világ a maga farkastörvényeivel sok sebet ejt az emberek egóján. A szellemtudományok és a "királyi tudomány", az asztrológia is egységében szemléli az embert. Mindannyian a test-lélek-szellem hármasságából épülünk. Teremtmények vagyunk, azzal a képességgel, hogy életünk során újraélhessük a teremtés csodáját. Az ember a legmagasabb tudatfokozatot is képes elérni. Szellemi értékeket tudunk teremteni és erre a földi világunkban csak mi vagyunk képesek. Néha elcsodálkozunk azon, hogy ilyen képességekkel megáldva a legegyszerűbb vizsgáinkon is sikerül megbukni.
A világ urai a média által tudatosan manipulálnak, agymosást végeznek rajtunk, kísérleteznek, és virtuális valóságketrecbe terelgetnek.

A spirituális útkeresők, a felébredettek száma az új évezredben erősen gyarapszik. Az önmagunk megismerése az első lépés, mely hosszú éveket vehet igénybe. A második lépés annak felismerése, hogy a sorsunk beteljesítése kötelező. Ez az a bizonyos "kereszt felemelése" mozzanat. A harmadik lépés abban áll, hogy megértjük: a párkapcsolat segítség a sors beteljesítésében.
A vendégeink, pácienseink, tanácskérőink gyakran megkérdezik, hogy milyen számukra az ideális párkapcsolat. A válasz hihetetlenül egyszerű. Minden férfiban létezik egy női minta, és a nőkben bele van "kódolva" a férfiminta. Erre a mintára választ mindenki egy szereplőt, egy társat. Azt gondolná az ember, hogy az ideális társ az, aki szép, okos, megértő, mindig kedves és barátságos. Sajnos, rossz hírem van: ilyen ember nem létezik. Szerencsénkre. Feszültség nélkül nincs áramerősség és így még a legegyszerűbb háztartási gép is csődöt mond. A vonzás és taszítás erői nélkülözhetetlenek kapcsolatainkban. A párkapcsolat faragja, csiszolja, akadályozza az egót és minél öntörvényűbb, öntömjénezőbb, önállóbb, öntudatosabb valaki, annál nehezebben viseli el hosszútávon a másikat. Nem tud alkalmazkodni és kilép, mint egy számítógépes programból, aztán betölt egy új programot, de mivel csak a saját mintáját jeleníti meg, mindig hasonló problémákkal szembesül.

Meg kellene érteni, hogy az "együtt", nem analóg a "nekemmel". Le kell mondani az "önösről" a "közösért". Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy egymásért vagyunk.
Az asztrológia egyik legfontosabb alkalmazási lehetősége a synastria, mellyel összehasonlíthatunk, megvizsgálhatunk két vagy több embert. Ha párokban gondolkodunk, és tudjuk, hogy mivel az ember, társas lény, igazunk van, akkor megkereshetők, azok a lehetőségek, melyek által a legtöbb kihozható az EGYÜTT-LÉTből. A legfontosabb kérdés az, hogy megfejtsük, megértsük, hogy miként jelenik meg a sorsunk a másik ember sorsában és fordítva.
A tudásunk akkor válik erénnyé, ha jó célokat szolgál. Azzal fölösleges foglalkozni, hogy mi robbanthat szét egy kapcsolatot, erre előbb utóbb mindenki ráébred. A kötődési pontokat kell feltérképezni és tudatosan beépíteni a kapcsolatainkba.

A bipoláris világban többnyire kategóriákban és ellentétekben gondolkodunk. Nem tehetünk másként. Maximum megérthetjük és elfogadhatjuk, hogy ennek is, mint mindennek megvan a létjogosultsága. Az ember is kettősségben vergődő feszültségekkel küszködő lény. Ez azt jelenti, hogy mindannyiunkban benne van a szellemi mag mélyen elültetve a fizikai testünkben. A kérdés az, hogy a földi pályafutása alatt sikerül-e kicsírázni, szárba szökkenni és kivirágozni. Ha megszületik a kérdés, akkor általa megszületik a válasz is. A mi esetünkben pedig ez a következő: van, akiben igen, van, akiben nem.
A társadalom nagy része alszik. Aludni pedig jó dolog, főleg ha szépeket álmodunk. A fizikai világ urainak ez jó. Úgy adagolják az életet, hogy azt a rövid időt, amit ébren töltünk, az általuk felállított díszletek és vetítővásznak bámulásával töltsük.
A szellemi ember az, aki felébredt. Ő nem manipulálható, mert tudja, hogy mit miért tesz. Ismeri a helyét a világban. Tudja, hogy rá nemcsak a földi, hanem az égi törvények is érvényesek. Nem kétséges a számára, hogy az életének értelme és célja van. Sorsát és a benne rejlő lehetőségeket azért kapta, hogy éljen és ne visszaéljen vele. A visszaélés annyit jelent, hogy valaki visszaminősíti a fejlődését, azaz elindul visszafelé.
A szellemi ember tudja, hogy égi lakhelyét azért hagyta el, hogy megteremthesse földi otthonát. Egot kap, hogy megtapasztalhassa mindazt, amit magában hordoz a formák világa: az örömöt és bánatot, a születést és halált, az adást és elfogadást, a közös felemelkedést vagy lesüllyedést. Aki felébredt, tisztán látja, hogy semmi nem lehet az övé, csak rövid ideig, ezért nem ragaszkodik a múlandó anyaghoz, a formák világához.
A hétköznapok sodrásában nem jó egyedül lenni. A magányt, a különállást, az ego mindenhatóságát, a szingliséget harsogó ideológiák, mételyek minden egészséges nemzet testében. A magányos ember kiszolgáltatott, mert mindent neki kell elvégeznie az életében. Jogosan fél attól, hogy mi lesz vele, ha valami történik, ha egoja, teste működésébe valami üzemzavar áll be. A félelem által minden ember maximálisan manipulálható lesz. Könnyebben válik „biztosítottá”, bekerül a táplálék kiegészítőket forgalmazó ügynökök célkeresztjébe, akik „ismerik” a tökéletes egészséghez vezető „egyetlen” utat.
Észre sem veszi, hogy önbizalom- és önelfogadási problémáira épül az egész szépségipar. Magányos otthonteremtővé válik, mivel párkapcsolatra nem jut ideje. Ha mégis „összejön valakivel”, nem tud mit kezdeni a helyzettel, mert nem megy az alkalmazkodás. A média, a reklámok arra bíztatják, hogy valósítsa meg önmagát, és úgy érzi, hogy a párkapcsolat akadályozza e „nemes”célkitűzésben. Az utcára kerülés rémképe arra sarkallja, hogy reggeltől estig dolgozzon, mert ugye a számlákat fizetni kell, a hitelt adó, modern rabszolgatartó bankok nem segítenek a bajba jutottakon, hanem felszólítanak, árvereznek, behajtanak. A manipulált eszközember keservesen küzd a „jóléti társadalom” csapdájában, véres verejtékkel hajtja a számára láthatatlan mókuskereket, és álmodozik arról a lottó ötösről, melyet sosem fog megnyerni. Csak akkor döbben rá, hogy „biztonságkeresése” illúzió, amikor a Sorsvihar epicentrumában reszket, és büszke, hajdanában erős kezeit imára kulcsolja, mert másra már képtelen.
A szellemi ember felismeri, hogy mindenfajta közösségnek megtartó és teremtő ereje van. A legkisebb közösség a család, melynek alapja a felelősség felvállalása és elosztása. Van-e csodálatosabb egy új élet teremtésénél? Van-e izgalmasabb, mint látni gyermekeink fejlődését, melyet mi vagyunk hivatottak segíteni? Azokon a legkönnyebb segíteni, akik érzelmileg a legközelebb állnak hozzánk. A család rengeteg lehetőséget nyújt a sors beteljesítéséhez. Manapság, ez a láncszem, mely a kezdet és a vég találkozáspontja, gyengülni látszik. A „világ urai” tudatosan torpedózzák azt az alapot, ahonnan felépíthetjük boldogságunkat. Mérgezik a kútjainkat, elüldöznek a földjeinkről, levágják az állatainkat. Gyökereinket akarják kiirtani, mert ha ez sikerül, nem lesz, mi kihajtson.
Fontosak a munkahelyi közösségek is. Már csak azért is érdemes erre a tevékenységre odafigyelni, mivel földi létünk egy nem kis részét ott töltjük. Az élet alapvetően egyfajta örömforrás. A munka a megélhetést biztosítja, és az életet szolgálja. Végezd örömmel, mivel az életed és a sorsod része.
Bármely olyan közösség, melyben építően részt vehetünk, ahova „beadhatjuk a közösbe” kreatív energiáinkat, előre visz az úton. Azon az úton, ahol mi is többek leszünk.
A szellemi embernek van hazája, van népe és van nemzete. Tudja, hogy össze kell fogni, mert CSAK EGYÜTT SIKERÜLHET A FELEMELKEDÉS. A közösségi érdek minden esetben felül írja az egyéni érdekeket.
A szellemi ember a sötétség uraira veszélyes, ezért őt nem szeretik. Próbálják kigúnyolni, lejáratni, ellehetetleníteni. Aki felébredt az tudja, hogy mi a dolga: másokat felébreszteni. Már sokan ébredeznek, és mind többen lesznek azok, akik megszabadulnak lidérces álmaiktól. Jó reggelt, szép napot!